Előfordulhat, hogy nem tudod, kik az időseprők. Az időseprők azok a figurák, akik felseprik az összes elpocsékolt
és elvesztegetett időt. Nem látod őket, bár ha a pályaudvaron úgy
véled, észleltél valamit a szemed sarkából, na az várhatólag egy
időseprő lesz, aki épp összetakarít a pad körül, amin ülsz. Ha láthatnád
őket, alacsony, kékes színű emberkékkel találkoznál, akik elszánt
kifejezéssel az arcukon markolnak egy-egy seprűt és felmosót. A férfiak
kezes-lábast, a nők divatjamúlt tweed szoknyát és fejkendőt viselnek.
Az időseprők mindenhol ott vannak, ahol pocsékolják vagy vesztegetik
az időt. A vasútállomásokon mindig van jó pár és legalább egy minden
orvosi rendelőben. A pasit, aki addig húzta, hogy feleségül kérje a
barátnőjét, míg az megőszült, valószínűleg saját személyi időseprője
követi mindenhová. A nő miatt pedig, aki lehúzott harmincöt
utálatos évet egy ingatlanközvetítő irodában, arról álmodozva, hogy
virágboltot nyit, sóhajt egyet a környékbeli időseprő és fog egy nagyobb
kukát.
Noha alantas munkát végeznek, nem kell sajnálnod az időseprőket: sosem betegek, nem görcsölnek azon, hogy nem a megfelelő pályát választották
és kitűnőek a munkakörülményeik; ám hogy ráérő idejüket mivel töltik,
nem tudni. Munkaszüneti napokon szabadnaposak, ezért tűnik úgy, mintha
ilyenkor sokkal több idő lenne, mint általában. Karácsonykor és újévkor
az időseprőknek egy hét szabadság jár. Mikor januárban újra munkába
állnak, szembe találják magukat egy hatalmas rakás, az ünnepek alatt
elpocsékolt, elvesztegetett, elszalasztott idővel. Nagyjából három hét,
míg visszaállnak a normál ügymenetre, ezért van az, hogy a január mindig
hosszabbnak tűnik az összes többi hónapnál.
Az időseprők mindig is köztünk jártak, ám modern életvitelünk oly
mértékben megnövelte az elvesztegetett idő mennyiségét, hogy néhol
kénytelenek voltak gépesíteni az üzemmenetet számos olyan speciális,
tömörítős teherautó megvásárlásával, melyekhez hasonlót az egyszeri
kukások is használnak. Ezeket a legnagyobb begyűjtéseknél vetik be,
börtönökben és bevásárló központokban, azon két helyszínen, ahol félő,
hogy az elvesztegetett idő árja elsodorja még a legtettrekészebb
alkalmazottakat is.
Ha alkalmad nyílna megkérdezni egy időseprőt, meglepő dolgot mondana:
az élvezettel eltöltött idő sosem elvesztegetett idő. Miközben a
döbbenetes unalommal teli hatalmas irodát takarítják, az időseprők simán
elmennek annak a nőnek az íróasztala mellett, aki egy utazási iroda
katalógusát nézegeti az asztal alatt, elmerülve a trópusi tengerpartok
képeiben. Amellett az íróasztal mellett is elsétálnak, melynél egy férfi
élvezettel tűnődik azon, vajon, hogy néz ki az anyósa meztelenül,
viszont megállnak annak a fiatalembernek az asztalánál, aki számolja a
perceket és gyűlöl minden ott töltött órát.
Megfordulhat a fejedben, hogy mit történik az elvesztegetett idővel,
miután feltakarították. Egy percig se aggódj, az időseprők lelkes
újrahasznosítók. Összegyűjtik, óriási konténerekbe csomagolják, a
liverpooli kikötőbe szállítják, hajóra rakják és elviszik Indiába. Ott,
egy poros ipari parkban valahol Bombay környékén, tisztítják,
szortírozzák és osztályozzák. A leginkább ártalmas és elmérgesedett idő –
megfeneklett béketárgyalások maradványai, jogtalan bebörtönzések és
valósággal mérgező házasságok – javát leszedik és egy tartályban
eltemetik egy használaton kívüli katonai bázis alá. Ott aztán két- vagy
háromszáz évig is eltart, mire lebomlik és újra ártalmatlan lesz.
A fennmaradó időt, ami unalmas megbeszélésekből, elmulasztott
találkozókból, lekésett buszokból és balul elsült színházi estékből jön
össze, kitisztítják és ismét hajóra rakják, ami elviszi a Guangzhou
ipari export feldolgozó zónába. Itt aztán tömörítik és eltárolják, míg
újra kiosztásra nem kerül. Nagyjából húsz százalék megy egyenesen az
export feldolgozó zóna üzemeinek, melyeknek a világon a legmagasabbak a
termelékenységi rátái. Negyedét megveszi a kínai kormány kemény
dollárért. A legkoncentráltabb cucc tíz százalékát egy kaliforniai
kriogenikai laboratóriumnak adják el. Újabb nagyjából húsz százalékot
értékesítenek különböző tehetős, privát ügyfeleknek, többnyire idős,
gazdag férfiaknak, akik gyönyörű fiatal nőket vettek feleségül.
Mindazonáltal az időseprők nem a profit miatt csinálják. A pénz, ami
ezekből az üzletekből befolyik, fedezi az üzemeltetési költségeiket,
beleértve a porrongyokat, szemetesszákokat, kezes-lábasokat és a
szállítmányozást. A maradékot jó célokra fordítják. Senkinek sem kell
nyomtatványokat töltögetnie, vagy kérvényt benyújtania, ha kap egy kis
extra időt. Nincsenek is igazán tudatában, hogy épp támogatásban
részesültek. Az egyik ilyen megajándékozott például egy szakadt,
túlhajszolt kutató egy leharcolt Novoszibirszk környéki állami laborban,
aki majd a malária elleni oltóanyagot fogja megtalálni. A másik egy
prostituált Nairobi egyik nyomornegyedében, aki tizenhét gyereket nevel
és aki, noha már húsz éve űzi az ipart, sosem betegszik meg. A harmadik
pedig az indiai taxisofőr egy szűkös kis torontói lakásban, aki,
miközben küldi haza a pénzt a beteg feleségének és gyerekeinek, azt a
regényt írja, melyet később az évszázad legjobbjaként tartanak majd
számon.
Az időseprők nagyvonalú adományainak nem csupán emberek a
kedvezményezettjei. Cirka negyven mérföldre Timbuktutól egy homokba
temetett középkori mecset úgy tíz évente kap egy szállítmányt. Valahol
az Égei-tenger mélyén eltemetve, egy trójai gályát csodával határos
módon megőrzött az iszap. Hasonlóképpen, az időseprők ajándékoznak egy
kis külön időt egy mexikói templomnak és egy galway-i mocsárban megóvnak
egy zsákmányra való kincset a sötét középkorból.
Kisebb- nagyobb vészhelyzetekre is visszatartanak némi jótékonysági
alapon adományozható időt. Reménytelen helyzetekben vetik be, így
mozdítottak már elő békemegállapodásokat, változtatták meg csaták
kimenetelét és hozzásegítettek számos édesapát, hogy időben beérjen a
szülőszobára.
Az időseprők, alapvető természetüknél fogva, rendes és precíz népség.
Díjaznák, ha az emberek kicsit jobban meggondolnák, elszórják-e ezt az
értékes holmit, de illúzióik azért nincsenek, hogy ez mostanság
megtörténik.
Ennek a történetnek nincs tanulsága. Csak annyi, hogy ha te magad készülsz elszórni az idődet, jusson eszedbe kérlek, hogy – valakinek össze is kell azt szednie.
No comments:
Post a Comment